VAZELIN

 Már közel egy hete éheztek a csigák amiket az előző heti esők után szedtünk össze icipici kertünkben, amikor egy az indexen megjelenő hír erősen elbizonytalanított. Gödöllön egy családi házban mintegy százezer csigát foglalt le a rendőrség, aminek az eszmei értéke meghaladja a kétszáz millió forintot. Gyors fejszámolás után kiderült, hogy a készülő vacsora igen sokba kerülhet még nekünk, és talán jobb lett volna a csigákat simán csigaméreggel elpusztitani, esetleg áthajigálni a szomszéd kertbe. De ki tudja meg ha senkinek nem áruljuk el sem mi, sem az a néhány vacsoravendég akiket meghívtunk? Úgyhogy neki is láttunk...

Belsőleg megtisztulva

 A csigák előkészítése már több napja elkezedődött pontosan akkor, mikor az első csigát a vödörbe tettük. A szedés után a csigákat ki kell éheztetni, mert bár mindenki játszott gyerekkorában az aranyos csigákkal, megdöbbentő mennyit szarnak ezek a kis állatkák. Emiatt az első néhány nap lezuhanyoztuk, az utolsó napokban csak szemügyrevettük őket és csodálkoztunk azon, hogy mit ki nem bírnak a csigák. Nem hogy nem pusztult el egy sem - aminek nagyon örültünk - de láthatóan boldog szekszuális életet is éltek. De eljött a szombat - talán a tavasz eddigi legmelegebb napja - a csigák kaptak egy gyors frissítő zuhanyt és mi nem gondoltuk meg magunkat...

 A csigákat lobogó forró vizben 10 percig forraltuk, lehűtöttük majd hideg vízzel alaposan lemostuk őket (a csiga egy eléggé nyálkás állat mint kiderült). 

 A csigafőzés először horrornak tűnt, de akkor még nem álltunk neki a pucolásnak...

 Következett a csigák kiszedése a csigaházból, ami a hiedelemmel ellentétben egyszerű feladat: csak mint egy csavart ki kell tekerni (betekerni nem próbáltuk). Ha nagyon benntlakásos a csiga, akkor egy hústű nagy segitséget jelenthet a tekerés elkezdéséhez, némi képzavarral élve a csigának az a hústű, ami a rozsdás csavarnak a védénegyven.

 Ezt meg fogjuk enni?

 A csiga elkészítése nagyjából szájhagyomány alapján terjed, ezen ponton például azt mondja, hogy a végén a fekete részt vágjuk le. Jó, de mennyit? A probléma és a csiga rövid boncolgatása után kiderült: nem sokat (utólag kiderült arrafelé a mája és a gyomra van a csigának). Az első óvatos vagdosás után a nyálkás testeket hamar sikerült feldolgozni, de utána elég hosszú ideig tartott a nyálkacsomóktól való megtisztítása. A csigának amúgy elég erős és jellegzetes "illata" van, leginkább a halhoz és a rákhoz hasonlít de inkább ne szagolgassuk, mert akkor nem lesz vacsi.

 Ha ezen túlleszünk iszunk valamit...

 Majd másfél órája küzdünk a csigákkal, de tudjuk, hogy a nehezén túl vagyunk, jöhet a csiga főzése. A kiválaszott receptünk a csiga burgundi módra, ami nem a vörösborra utal mert az nincs benne, fehér viszont vagy három deci.

- só - szemes bors - kakukkfű - petrezselyem - babérlevél - fokhagyma - sárgarépa - vöröshagyma - szegfűszeg - fehér bor

Recept I. - A főzőlé hozzávalói

 A csiga főzése hosszadalmas feladat, de a láblógatásra nincs idő. Amíg fő a csiga, fertőtleníteni kell a házakat forró, sós és szódabikarbónás vízben és utána teljesen ki kell őket szárítani, elő kell készíteni a fűszervajas krémet, amit majd a csigával együtt visszatömködünk a házakba. Erre bőven van időnk, még akkor is ha kuktában főzzük a csigát ahogyan azt mi is tettük, így csökkentve le a 3-4 órás főzési időt a felére.

- só - fehérbors - vaj - fokhagyma - petrezselyem - zöldhagyma

 Recept II. - A fűszervaj hozzávalói

 Közben megérkeztek vendégeink is, akikkel a vidám gyomorfertőtlenítés után konstatáltuk milyen hamar megfőtt a csiga, és nekiálltunk az utolsó előtti fázisnak a csiga házába történő visszatuszkolásának.

 Csigaház, vajkrém, csiga és vajkrém...

 Nem maradt más hátra, csak 10 percre forró sütőbe tenni a csigákat, és utána lehet is tálalni.

 Csigavilla helyett a fondüvilla is megteszi...

Ja, és milyen íze van a csigának? Hát csiga.

Jó étvágyat!

Régi probléma, hogy kis hazánkban az egy főre jutó éves halfogyasztás nem éri el a 4 kg-ot sem, míg a szomszédos Ausztriában ez a mennyiség majdnem 18 kg. A sógorék sem tengeri nagyhatalom, de még egy Balatonjuk sincs, mégis. A hatvanas-hetvenes évek epidemiológiai kutatásai már rámutattak arra, hogy ahol magas a szív- és érrendszeri halálozás, ott ugyancsak gyakori a depresszió, és ahol a nagy halfogyasztás ott viszont alacsony a szívhalálozás és a depresszió is igen ritka.
Egy szó mint száz, együnk több halat! De milyen halat, és hogyan kell elkészíteni? A gáz- és villanyárak az égbeszöktek, panelban grillezni meg nem túl egészséges. Megoldás mégis van.
Konyhaművészeti szekciónk ezen bejegyzése segítehet ebben...


Előkészítés
Első lépésként szerezzünk be pár keszeget. Ennek több módja van ezekre külön nem térnék ki, a legolcsóbbat azért megemlítem. Kérjünk el egy pecástól néhány csali halat, ami kicsit laposabbnak tűnik az lesz a keszeg.

Ezután a keszegekre öntsünk rá sok sót és forgassuk meg benne a halakat. A halakat lehetőleg hűvösebb helyen tároljuk. A hülyébbek kedvéért ne a tűző napra tegyük ki a halakat mer hamar megrohadnak. A finnyásabbak ki is belezhetik a halakat de ez a lépés teljesen felesleges, csak időpocsékolás.

Várjunk pár órát. Az illatokból és környéken megjelenő legyek és darazsak számából következtetni lehet arra, hogy az előkészítési fázis befejeződött.

Befejezésül a halakat a szájuk alsó felén átvezetett madzag segítségével vagy a farkukkal felfelé akasszuk ki esőtöl védett, árnyékos de szellős helyre, pl. erkélyre esetleg padlásra.
A jobb érzésű macskák gondosan el fogják kerülni a dehidratációs központunkat, de a kóbor macskák miatt érdemes minél nehezebben megközelíthető helyre tenni a halakat.
Az aszalódó tetemeket folyamatosan ellenőrizzük, óvatosan nyomkodjuk meg a halakat.  Ehez a művelethez orrcsipesz vagy búvárszemüveg erősen ajánlott.

Napról napra keményebb húsú halmúmiákat kell találnunk, ellenkező esetben (vagyis ha egyre puhább) szabaduljunk meg a tetemtől. Ajánlott nem a kukába tenni hanem elásni legalább fél méter mélyre, hogy semmilyen állat ne találjon rá, esetleg valamelyik kis házikedvencünk reggeli bókként behozza nekünk azt az ágyba.

Néhány nap, hét vagy hónap elteltével tökéletesre aszalódnak kis barátaink, és mivel különleges hőhatásnak nem tettük ki őket, ezért vitaminokban és ásványi anyagokban valamint omega-3 zsírsavban igen gazdag csemegéhez juthatunk.






Az elkészült halkülönlegesség egzotikus látványa és íze miatt vendégváró elő- vagy főételnek tudom ajánlani.
 

Fogyasztás
Fogyasztás előtt a halat csomagoljuk újsápapírba és csapkodjuk az asztalhoz. Általában két-három ütés elég. Üvegasztal erre a célra nem használható. Az így előkészített halról a pikkelyek nagy darabokban könnyedén eltávolíthatók. Ezután láthatóvá válnak a belső szervek (ezeket a hal hasfalában kell keresni) amely egy mozdulattal egyben eltávolítható. Ennek fogyasztását csak szakértő ínyenceknek tudom ajánlani, ugyanis ebben az állapotban igen nehéz megállapítani, hogy a hal máját vagy beleinek tartalmát fogyasztjuk-e éppen el.
Az így megtisztított halnak leginkább a gerince mellett található húsát fogyasztják, rengeteg vodka és/vagy sör kíséretében.


ui: az alábbi fotó tanúsága szerint igazi csajozós halételről van szó...